Vegán helyzetjelentés

Már egy ideje nem adtam magamról életjelet, ami – ahogy a blog Facebook oldalán is említettem – a nemrég letudott érettségi vizsgámra vezethető vissza. Na nem mintha azóta úszkálnék a nyugalomban, hiszen javában zajlik körülöttem az egyetemi és kollégiumi jelentkezős hercehurca, nemsokára pedig jön a várva várt gólyatábor, huhú. Úgy döntöttem hát, hogy megragadom ezt a rendelkezésemre álló szusszanásnyi időt, és összegzem, hogy az eddigi közel egy év alatt milyen változásokat okozott az életemben a veganizmus, mit adott hozzám testileg-lelkileg.

stock-illustration-10716184-cute-elerfgant-labels

  • Amióta vegán vagyok, az addig kórosan alacsony vérnyomásom normalizálódott.
  • Fogytam/átalakult a testzsírszerkezetem (szokásomhoz hívem az aktív iskolai időszakból kiesve a rendszer is megszűnt az életemben, így a pótcselekvéses-fehér lisztes zabálásaim miatt az utóbbi időben sokat híztam, ami szeptembertől ismét átáll majd fogyásra).
  • Az alvás pihentetőbben hat rám, és valamennyit csökkent is az alvásigényem.
  • Sokkal gyorsabban nő a hajam (a régi sebességének körülbelül a kétszeresével) és kevésbé gubancos, alig hullik.
  • A körmömön lévő fehér foltok eltűntek. (Ennyit az állati kalciumról…)
  • Szinte teljes mértékben leszoktam az édességekről, már egyszerűen nem kívánom őket (pedig régen szó szerint függő voltam), emiatt egészségesebb a vércukorszintem, a régi szédülős rohamaim pedig maradéktalanul megszűntek.

stock-illustration-10716184-cute-elegant-labels

  • Sokkal pozitívabban gondolkodok, optimistább lettem.
  • Jobb a közérzetem.
  • A mindennapjaim részévé vált egyfajta produktív érzékenység – többé nem vagyok hajlandó a közömbösségre mások élete iránt.
  • Stabilizálódott az értékrendem, egyszerűen jobb, hasznosabb, értékesebb embernek érzem magam.
  • (+ Sokat nőtt a kalandozási kedvem a gasztronómia terén, többet főzök és nagyobb örömmel.)

Istenem, és tényleg… Nemsokára megünnepelhetem az egy éves újjászületési évfordulómat. Hogy ellibbentek ezek a hónapok… És milyen nagyszerű és (már) könnyű is vegánnak lenni! (:

Reklámok

Első lépés a natúrkozmetikumok világában – Az Alverde termékcsalád

A teljes körű életmódváltásomnak magától értetődő hordaléka lett a kegyetlenségmentes termékek levadászgatása is. Sok segítőkész ismerősöm ajánlotta a DM-ben fellelhető Alverde márka kozmetikai készítményeit is erre a célra, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom őket. Ugyan az addig meglévő tisztálkodási szereimet nyilván nem dobtam ki a kukába, de elhatároztam, hogy a saját döntésemből a saját pénzemmel ezentúl nem fogok hozzájárulni egyetlen szerencsétlen állat halálához sem, így ugyan még mindig a régen felhalmozott készleteimet dézsmálom, de már sikerült szert tennem két Alverde kencére, amikről írnék is pár sort.

A kezem ügyébe akadó két csodabogár az Alverde Bőrradíros Tusfürdő Kókuszreszelékkel és Lótuszvirággal, valamint az Alverde Nutri-Care Sampon Mandula és Argán volt. Az első benyomásom talán túlságosan is pozitív volt róluk, ugyanis a vegán logót megpillantva a szó szoros értelmében bezsongtam tőlük – később azonban picit csalódnom kellett.

1. Alverde Bőrradíros Tusfürdő Kókuszreszelékkel és Lótuszvirággal
Ahogy szaglászgattam a boltban, azonnal tisztázódott bennem, hogy az Alverde tusfürdők illata sosem lesz a szívem csücske, mégis ez tűnt a legjobbnak a felhozatalból – és a radírozó hatás is felkeltette az érdeklődésemet -, hát elhoztam. Azonban a várt hatás elmaradt: a boltban ugyan nem tűnt fel, de otthon amint kinyitottam, megcsapott a tömény alkoholszag. A kókuszdarabkák nálam még enyhén sem radíroztak, nem habzott és az illatát sem éreztem magamon, már tusolás után sem. Persze hatalmas plusz, hogy semmi színezék, tartósítószer, illatanyag, állati vagy ásványi olaj eredetű összetevőt nem tartalmaz, de ennek ellenére sem venném újra.  😦
Értékelés: 5/2

2. Alverde Nutri-Care Sampon Mandula és Argán
Bevallom: először kicsit megrémített a tömény marcipánillat, ami előtört a flakonból, ezért félve vittem a kasszához szegényt, pedig nem kellett volna aggódnom: a hajamon már mosás után sem érezhető az illat a legcsekélyebb mértékben sem. Persze ez nem is várható el egy ártalmatlan natúrkozmetikumtól, de elsőre furcsa volt megszoknom ezt a semlegességet, hiszem az addigi napjaimat a Head&Shoulders és Garnier Fructis termékek markáns illatárja lengte körül. Nagyon tetszik benne, hogy szilikonmentes, és a vastag, erős szálú hajamra nem is vártam el extra ápolást, de tény, hogy kissé gubancosít, úgyhogy vele sem volt tökéletes a boldogság.
Értékelés: 5/3

Lehet, hogy csak én fogtam ki szerencsétlenül őket, és bizonyára vannak jobban teljesítő termékeik, de első nekifutásra engem nem nyűgözött le a termékcsalád. Ettől függetlenül nagyon környezettudatos választás volt őket hazavinni, úgyhogy nincs lelkiismeret furdalásom miattuk, de legalább megtanultam, hogy legközelebb ne ragadtassam el magam, és tudatosabban, körültekintőbben válasszak. (:

Egy kis történelem – avagy a szerző első lépései

Ahogy szinte minden embert, úgy engem is egy eléggé szélsőséges élmény indított el az erőszakmentesség útját – szükségem volt egy hatalmas pofonra az élettől, aminek a hatására kattant bennem valami, az érzés pedig leírhatatlan volt. Az egész addigi életem átértékelődött, és az “Úristen, mi a francot csináltam én idáig? Hogyan hagyhattam, hogy egy zajdoboz és néhány okoskodó szószátyár szava elérje nálam, hogy nap mint nap holttesteket egyek?” gondolat egy másodperc alatt gatyába rázott lelkileg.

Ez a pszichikai pofonnal felérő kiváltó ok nálam három kiscica halála volt, amit sajnos (vagy szerencsére?) kíméletlen közelségből kellett végignéznem. Diákmunka végzése közben találtunk rájuk a dús növényzet közé dobva, ugyanis a “gazdájuk” (az a szörnyszülött) feleslegesnek találta őket, és ilyen embertelen módon próbált megszabadulni tőlük. Amint a kétségbeesett, ártatlanul vékonyka hangjuk elvezetett hozzájuk, nem is volt kérdés: azonnal hazavittem őket. Ám a keserves, de szívből jövő gondoskodásom, a még éjszaka is három óránként beiktatott etetéseim sem voltak elegendőek a gyönge kis testüknek, így fizikailag és lélekben is megtörve haltak meg – kettőjük két, egyikük pedig három nap múlva. A tenyeremben.

Akkor és ott teljesen összetörtem. Nem voltam hajlandó megbocsátani és szemet hunyni, egyszerűen nem tudtam feldolgozni ezt a fajta mardosó kegyetlenséget. Egy napon át megállás nélkül zokogtam, és minden lélegzetvételem arra emlékeztetett, amikor néhány percenként a picurkáim felé hajoltam azt fülelve, hogy élnek-e még. Igazságtalannak tartottam, hogy én élhetek, ők pedig nem, és ráébredtem, hogy egyetlen élőlény sem érdemli meg, hogy rövidke élete alatt mindössze a rideg könyörtelenséget, elhagyatottságot és ok nélküli fájdalmat tapasztalja meg a világból. Még aznap, 2014. augusztus 12-én lemondtam a húsról, és bő két hét múlva, augusztus 31-én a teljes veganizmus mellett döntöttem. Nagyban hozzájárult ehhez a sorsfordító elhatározáshoz Gary Yourofsky beszéde is, amit aznap, egyfajta lelki löketként néztem végig, és azóta, nyolc hónapja is büszkén gyarapítom a magyar vegánok népes táborát.

Mindig is a gasztronómia rabja voltam, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb belevágok egy vegán gasztroblogba (vagy vlogba, még érik a gondolat), és remélem, hogy mások is izgalmas és praktikus ötleteket lesnek majd el tőlem – és persze osztanak meg velem -, hogy tovább zöldülhessünk együtt. (:

gondolkodom-tehat-vegan-vagyok

Üdvözöllek, kedves Idegen!

Ha a mondás, miszerint “minden kezdet nehéz” igaznak bizonyulna, valószínűleg a blogolásom ezen legalapvetőbb – és vélhetően legfontosabb – mondatainak összetákolása sem menne ilyen gördülékenyen. Minden kezdet nehéz… Egy olyan közkedvelt tévhit ez, amit a külvilág azért tuszkol az egyén fejébe, hogy megtörje és szükségtelen, sőt logikátlan pótmegoldásokat toljon le a torkán.

Hogy fogod ezt bírni?
Miért csinálod ezt magaddal?
Hogyan fogsz ellenállni a kísértésnek?
– szegezték hozzám (is) eltántorító, káros kérdések százait azok, akik nem hittek bennem. És mégis itt vagyok, immár több mint nyolc hónapja vegánként.

Köszönöm, kedves Olvasó, hogy úgy döntöttél, ellátogatsz a blogomra. Nem tudom, mi vezérelt: talán korábbi ismerősömként érdeklődsz a dolgaim után, esetleg ártalmatlan kíváncsiság helyett pont támadási felületet keresel, optimális esetben azonban te is hozzátartozol a célközösségemhez, magyarán többet szeretnél megtudni a veganizmusról. Lehetsz csupán tájékozódni vágyó laikus, zöldfülű zöldevő vagy gyakorlott vegán – szeretettel köszöntelek az oldalamon! Remélem, hogy sok hasznos információ és tapasztalat birtokába jutsz majd a firkálmányaim által, és természetesen ne habozz, ha kérdésed, megosztani való véleményed vagy kommentárod van az általam leírtak kapcsán!

Bízok benne, hogy termékeny perceket tölthetünk majd el egymás társaságában, és sikerül minél több emberhez eljutnia a veganizmus simogatóan ártatlan, erőszakmentes és produktív szelének! (: