Gary Yourofsky az élvonalban!

Gary Yourofsky… Ezt a nevet hallva a legtöbb viszonylag gyakorlott és lelkes kezdő vegán felkapja a fejét. Sokan közülünk az ő szemfelnyitó, léleksajdító beszéde hatására lettünk vegánok, rengeteg tévhitet oszlatott el és pozitívumot erősített meg, lelket öntött belénk és kézzel-lábbal népszerűsíti és harcol azért, amiben hisz. Egy példakép, ez kétségtelen – állatjogi aktivista, oktató, elkötelezett vegán, aki nem fél kimondani azt, ami másokat gyakran hideg zuhanyként ér: az igazságot.

Megkérek mindenkit, hogy támogassa őt a Nobel Békedíj eléréséhez ennek a petíciónak az aláírásával! Hála Istennek elég gyorsan nő a szavazatok száma, tegyétek hát ti is büszkévé magatokat azzal, hogy segítitek őt! (: Igazán rászolgál.
Köszönet a természet nevében!

https://www.change.org/p/nobel-prize-comitte-norwegian-nobel-committee-gary-yourofsky-the-vegan-animal-right-activist-deserves-nobel-prize-for-peace-2015?recruiter=360790416&utm_source=share_petition&utm_medium=copylink

Gary_Yourofsky_גארי_יורופסקי

Reklámok

Egy kis történelem – avagy a szerző első lépései

Ahogy szinte minden embert, úgy engem is egy eléggé szélsőséges élmény indított el az erőszakmentesség útját – szükségem volt egy hatalmas pofonra az élettől, aminek a hatására kattant bennem valami, az érzés pedig leírhatatlan volt. Az egész addigi életem átértékelődött, és az “Úristen, mi a francot csináltam én idáig? Hogyan hagyhattam, hogy egy zajdoboz és néhány okoskodó szószátyár szava elérje nálam, hogy nap mint nap holttesteket egyek?” gondolat egy másodperc alatt gatyába rázott lelkileg.

Ez a pszichikai pofonnal felérő kiváltó ok nálam három kiscica halála volt, amit sajnos (vagy szerencsére?) kíméletlen közelségből kellett végignéznem. Diákmunka végzése közben találtunk rájuk a dús növényzet közé dobva, ugyanis a “gazdájuk” (az a szörnyszülött) feleslegesnek találta őket, és ilyen embertelen módon próbált megszabadulni tőlük. Amint a kétségbeesett, ártatlanul vékonyka hangjuk elvezetett hozzájuk, nem is volt kérdés: azonnal hazavittem őket. Ám a keserves, de szívből jövő gondoskodásom, a még éjszaka is három óránként beiktatott etetéseim sem voltak elegendőek a gyönge kis testüknek, így fizikailag és lélekben is megtörve haltak meg – kettőjük két, egyikük pedig három nap múlva. A tenyeremben.

Akkor és ott teljesen összetörtem. Nem voltam hajlandó megbocsátani és szemet hunyni, egyszerűen nem tudtam feldolgozni ezt a fajta mardosó kegyetlenséget. Egy napon át megállás nélkül zokogtam, és minden lélegzetvételem arra emlékeztetett, amikor néhány percenként a picurkáim felé hajoltam azt fülelve, hogy élnek-e még. Igazságtalannak tartottam, hogy én élhetek, ők pedig nem, és ráébredtem, hogy egyetlen élőlény sem érdemli meg, hogy rövidke élete alatt mindössze a rideg könyörtelenséget, elhagyatottságot és ok nélküli fájdalmat tapasztalja meg a világból. Még aznap, 2014. augusztus 12-én lemondtam a húsról, és bő két hét múlva, augusztus 31-én a teljes veganizmus mellett döntöttem. Nagyban hozzájárult ehhez a sorsfordító elhatározáshoz Gary Yourofsky beszéde is, amit aznap, egyfajta lelki löketként néztem végig, és azóta, nyolc hónapja is büszkén gyarapítom a magyar vegánok népes táborát.

Mindig is a gasztronómia rabja voltam, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb belevágok egy vegán gasztroblogba (vagy vlogba, még érik a gondolat), és remélem, hogy mások is izgalmas és praktikus ötleteket lesnek majd el tőlem – és persze osztanak meg velem -, hogy tovább zöldülhessünk együtt. (:

gondolkodom-tehat-vegan-vagyok