Életem legzöldebb (nyers)vegán turmixa

Nem tudom, hogy ki hogy vele, hiszen lehet, hogy ez csak az én személyes “dilim”, de rám mindenképpen jellemző, hogy szeretek az egész testemmel enni. Belekóstolni a természet lelkébe, beszippantani a zamatát és közben kényeztetni a szememet is… Nálam az étkezés jóval többet jelent pusztán az ízlelőbimbók és a falat románcánál – valódi testi-lelki gasztroorgiát. Kollégistaként azonban nehéz megoldani mind a főzést, mind az összetevők felhalmozását és tárolását, tehát ez még egy ok arra, hogy a pillanat hevében, ösztönből és minimális mennyiségű alapanyag maximális mértékű kihasználásával “főzzek”.
A tegnapi salátás posztom kistestvére a mai. Ahogy beléptem a (reklámozzuk, bár nem szeretem, mert silány minőségű és drága) Spar zöldségosztályára, azonnal portyázni indultam. “Hmm, mit is készítsek ma?” Aztán a végén felmarkoltam egy köteg hagymaszárat (ami számomra maga a megelevenedett tavasz, rajongok érte), egy méretes brokkolit, egy kígyóuborkát és két banánt – ez utóbbiakat tudatos mentőövként, hogy amíg megszülöm az ebédemet, ne pusztuljak éhen, mert már eléggé a küszöbén voltam. (Ilyen alkalmakkor gyakran fojtom banánba a bánatom, mert szuperül eltelít.)
A tegnapról megmaradt és az újonnan beszerzett finomságok mellé ismét vettem egy adag zöldségburgert, mert egész délelőtt eszméletlen módon kívántam, úgyhogy arra jutottam, hogy borsos ár ide vagy oda, velem jön.

Első fogásként mindenképpen valami könnyen emészthető és természetközeli csodát kívántam, ezért egy (nem is annyira krém)leves mellett döntöttem, amit kellemesen sűrűre, pürésre turmixoltam – és ezzel meg is alkottam életem legvegánabb és legzöldebb fogását.

IMG_20150409_192223Hozzávalók:
– 1 nagyobb fej brokkoli
– 1/2 kígyóuborka
– 1 csokor hagymaszár
– 1 db zöldségburger
– ízlés szerinti mennyiségű víz és só
(- a díszítéshez uborkaszeletek és magvak)

 

 

Mivel az utóbbi időben rengeteg megterhelő, lisztes vackot ettem, ezért szerettem volna egy kicsit átmosni a IMG_20150409_190803szervezetemet, ez a turmix pedig kiválóan megfelelt erre a célra. Már régóta kacsingatok a nyersvegán életmód felé, de jelenleg még túlságosan megvalósíthatatlannak tűnik (haha, a vegetarianizmusom is így indult, a vegánságról már szót sem ejtve), így arra a döntésre jutottam, hogy a brokkolit olyan formában trancsírozom össze, ahogy azt földanya nekünk adta, tehát csak annyi volt a dolgom, hogy mindent belecsapjak a turmixgépbe, és uccu neki. Többször is utánakóstoltam azért a só miatt (szándékosan nem fűszereztem a “levest”, de ha valaki kedvet kap hozzá, semmi akadálya kicsit megbolondítani), és némi esztétikai bravúrral a végén egy gyönyörű fogást kaptam eredményül.

IMG_20150409_174720

Vigyázat! Csak olyanoknak ajánlom ezt a gyönyörűséget, akik kedvelik a földízeket (és/vagy gyakorlott nyersvegánok)! A brokkoli töménysége engem nagyon hamar eltelített – szinte megcsömörlöttem tőle -, meg sem bírtam enni az egész tállal, pedig nagyon éhesen vágtam neki. Azonban félóra sem kellett hozzá, hogy leülepedjen a leves, máris újra éhes voltam, ezért nekiláttam a második fogás fabrikálásának. Ma estére egy feszítettebb tempójú, megterhelő tanulást tervezek, ezért valami olyasmiben gondolkodtam, ami könnyed, mégis biztosít elegendő energiát, azonban kollégistaként praktikusan is kellett gondolkodnom. – Azt hiszem, hogy kiálltam a próbát, ugyanis ilyen laktató, bőséges, színes és változatos salátával még sosem volt dolgom.
IMG_20150409_185053A recept ugyanaz, mint tegnap, ám most mindenből sokkal nagyobb adagot használtam fel, és megspékeltem egy rakás uborkával és aprított hagymaszárral is. Ez a verzió még szemet – és gyomrot – gyönyörködtetőbb, mint a testvére, a hagymaszár pedig már hivatalosan is a salátám állandó hozzávalói közé fúrta be magát, olyat karakteresen finommá tette azt.

Mindenkinek csak ajánlani tudom! (:

IMG_20150409_185350

 IMG_20150409_185405

Reklámok

Tavaszi “húsos” saláta

Ugyan az április idén még a szokásosnál is szeszélyesebben kuncog rajtunk, miközben hol egy-egy hajtépázó szélvihar vagy éppen frissítőnek cseppet sem mondható, kegyetlen zápor elől próbálunk menedékre lelni a szobánk meleg rejtekében, mégis érezzük már, hogy közeleg a tavasz. Ahhoz képest, hogy kora délutánig dideregtem, három óra körül már a nap sugarainak éltető melege töltött fel testileg-lelkileg, és abban a pillanatban rögtön el is döntöttem: a (késlekedve ugyan, de) érkező tavasz jegyében ma készítek egy könnyed kis salátát.
A bevásárlás hamar le is zajlott, de mivel alapjában véve is “ösztönszakácsnak” vallom magam (tehát nem görcsölök szigorú receptek felett, hanem “mindent bele” alapon, szívvel és az intuícióimra támaszkodva főzőcskézek), így elég zilált lett a végeredmény – de ami a legfontosabb: őrületesen finom.

HozzáIMG_20150408_162530nvalók (képlékeny) listája:
– 1/2 csomag bármilyen vegyes zöldsaláta (én ugyan a friss salátát preferálom, de ma nem volt időm piacra menni)
– 1/2 db kaliforniai paprika felkockázva
– 1 db paradicsom felkockázva
– 1 db Alnatura “Bratlinge Mediterran” bio zöldségburger (DM-ben fellelhető)
– egy marék tökmag
– egyéb magvak ízlés szerint (én egy vegyes magmixet választottam)

Az elkészítést gondolom nem kell túlragoznom: a salátát a felkockázott zöldségekkel és ízlés szerint felszabdalt “hússal” összekeverjük, majd megszórjuk a magvakkal. Az én egyéni ízlésemhez pont elegendő nedvességet biztosított a paradicsom, de ha túl száraznak találod, csak löttyintsd meg egy kis citromleves olívaolajjal, és voálá.

A zöldségburger miatt rendkívül tápláló, ízletes fogás, szerintem gyakran el fogom majd készíteni – persze mindig egy kis újítással az aktuális szájízem szerint.

IMG_20150408_175732