Kreatív Vegán Kihívás – 6. nap

6. Vettél már részt kifejezetten vegán rendezvényen? (Pl. piknik, fesztivál, vegán futás, kötetlen ötletelés.) Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!

Sajnos még sosem volt alkalmam hasonlóban részt venni. Egyszer majdnem eljutottam egy Miskolcon megrendezésre kerülő vegán piknikre egy barátnőmmel, de végül az élet közbeszólt… Vegán témájú szórólapok osztogatásán is gondolkodtam már, amit mindenképpen kivitelezni is szeretnék hamarosan, és remélem, hogy Debrecenben is viszonylag gyakran lesznek majd vegán összeröffenések.

Gary Yourofsky az élvonalban!

Gary Yourofsky… Ezt a nevet hallva a legtöbb viszonylag gyakorlott és lelkes kezdő vegán felkapja a fejét. Sokan közülünk az ő szemfelnyitó, léleksajdító beszéde hatására lettünk vegánok, rengeteg tévhitet oszlatott el és pozitívumot erősített meg, lelket öntött belénk és kézzel-lábbal népszerűsíti és harcol azért, amiben hisz. Egy példakép, ez kétségtelen – állatjogi aktivista, oktató, elkötelezett vegán, aki nem fél kimondani azt, ami másokat gyakran hideg zuhanyként ér: az igazságot.

Megkérek mindenkit, hogy támogassa őt a Nobel Békedíj eléréséhez ennek a petíciónak az aláírásával! Hála Istennek elég gyorsan nő a szavazatok száma, tegyétek hát ti is büszkévé magatokat azzal, hogy segítitek őt! (: Igazán rászolgál.
Köszönet a természet nevében!

https://www.change.org/p/nobel-prize-comitte-norwegian-nobel-committee-gary-yourofsky-the-vegan-animal-right-activist-deserves-nobel-prize-for-peace-2015?recruiter=360790416&utm_source=share_petition&utm_medium=copylink

Gary_Yourofsky_גארי_יורופסקי

Kreatív Vegán Kihívás – 5. nap

5. Keveredtél már állatmentő kalandba? Mesélj róla!

A legelső posztomban már írtam erről, ezért azt a részt bemásolnám:

Ahogy szinte minden embert, úgy engem is egy eléggé szélsőséges élmény indított el az erőszakmentesség útját – szükségem volt egy hatalmas pofonra az élettől, aminek a hatására kattant bennem valami, az érzés pedig leírhatatlan volt. Az egész addigi életem átértékelődött, és az “Úristen, mi a francot csináltam én idáig? Hogyan hagyhattam, hogy egy zajdoboz és néhány okoskodó szószátyár szava elérje nálam, hogy nap mint nap holttesteket egyek?” gondolat egy másodperc alatt gatyába rázott lelkileg.

Ez a pszichikai pofonnal felérő kiváltó ok nálam három kiscica halála volt, amit sajnos (vagy szerencsére?) kíméletlen közelségből kellett végignéznem. Diákmunka végzése közben találtunk rájuk a dús növényzet közé dobva, ugyanis a “gazdájuk” (az a szörnyszülött) feleslegesnek találta őket, és ilyen embertelen módon próbált megszabadulni tőlük. Amint a kétségbeesett, ártatlanul vékonyka hangjuk elvezetett hozzájuk, nem is volt kérdés: azonnal hazavittem őket. Ám a keserves, de szívből jövő gondoskodásom, a még éjszaka is három óránként beiktatott etetéseim sem voltak elegendőek a gyönge kis testüknek, így fizikailag és lélekben is megtörve haltak meg – kettőjük két, egyikük pedig három nap múlva. A tenyeremben.

cicca

Persze azóta is ádáz harcot vívok a fürdőkádba keveredett pókok életéért (néha egész nevetséges módokon vagyok képes kihalászni őket), szorgalmasan hessegetem el a legyeket, ha az egyik családtagom épp le akarja csapni őket, de mostanában komolyabb örökbe fogadós mentésem nem igazán volt.

 

Aki szintén válaszolt:

Kreatív Vegán Kihívás – 3. nap

3. Készíts egy vegán foodporn-montázst! (Használj fel legalább három képet, felső limit nincs.^^)

(Akinek ez új, a “foodporn” alatt olyan képeket értek, amikre ránézve összefut az ember szájában a nyál.)

VIGYÁZAT! A KÉPSOR MEGTEKINTÉSE ÉHES ÁLLAPOTBAN CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNHET!

Penne-with-Tomato-Cream-Sauce tumblr_nsj0dnAHmh1r5kguno2_1280 vegan_patties_with_potatoes_and_salad veg dsc_0281 Vegan_Spaghetti_Bolognese_Recipe_001012

Forrás:
http://divinehealthyfood.com/vegan-spaghetti-bolognese/
http://localloveservices.com/photo-gallery/
http://kelliesfoodtoglow.com/2012/11/27/tunisian-chickpea-and-vegetable-tagine/
http://dishbydish.net/2012/10/24/vegan-diets-de-coding-this-growing-food-trend/
http://theveglife.com/penne-tomato-cream-sauce-vegan/
http://www.allergysensitivekitchen.com/2011/04/17/gluten-free-dairy-free-egg-free-and-vegan-focacciapizza-crust/

Akik szintén megcsinálták:

Kreatív Vegán Kihívás – 2. nap

2. Mi volt eddig a legidegesítőbb/legsértőbb megjegyzés, amit a vegánságod kapcsán a fejedhez vágtak?

(Elnézést a megkésett válaszért, de váratlanul sűrűre sikerültek a napjaim.)

Igazából sok kifejezetten zavaró/sértő beszólást megkaptam már, de hirtelen nem jut eszembe olyan, ami beillene a “legek legjének”. Két napja például egy öregek napi ünnepségen szolgáltam fel, és ott a “kollégák” körülbelül egy órán át érdeklődtek, nevetgéltek és hasogatták azt a bizonyos szőrszálat az életmódommal kapcsolatban. Eleinte még én is nevettem, mert tényleg viccesek voltak a túlzásaik, és mindent szépen cáfolgattam-alátámasztottam, amivel “megvádoltak” (amit persze süket fülek fogadtak). Viszont amint elhangzott, hogy “Jó, jó, még a nyuszikát megértem, mert az aranyos… De a tyúk csúnya, az azért van, hogy megegyük!”, nem szellőztettem többé a számat feleslegesen. (Így utólag is, wtf? o.O)
Ugyanezen alkalommal kérdezte meg tőlem az egyik alkalmi pincér, hogy “és egyébként milyen feltételei vannak, hogy valaki beléphessen ebbe a szektába?” Ezt sem kommentálnám. 😀

 

 

Akik szintén megcsinálták:

Kreatív Vegán Kihívás – 1. nap

  1. Ki volt az első vegán személy, akiről bármilyen úton-módon tudomást szereztél? Mi volt róla akkor a véleményed?

Nehéz kérdés, hiszen biztos találkoztam már azelőtt is vegánokkal, hogy megtudtam volna, mit is jelent ez a hóbort voltaképpen, és akkor még nyilván fogalmam sem lehetett róla, hogy ezek a személyek mit is képviselnek. Azt hiszem, hogy tudatosan az első vegán Trish volt, akit viszonylag ismertem is (legalábbis virtuálisan). Először kissé idegenkedtem az életszemléletétől, mert az én húst, sajtot, tejfölt, tojást, fehér csokit és még megannyi ételt függő szinten szerető és igénylő szemellenzős felfogásom miatt nem tudtam azonosulni vele. Nem értettem, hogy hogyan is tudnék én azzal életeket menteni, hogy lemondok a rántottáról, vagy miért jó, ha nem veszek meg egy csomag sonkát, ha úgyis megveszi más. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az én utam, mert rettegtem kilépni a komfortzónámból. Túl soknak tűnt a lemondás, túl soknak a félelem és űr az egészségem megőrzését segítő információk terén. Persze természetes aggályok voltak ezek a kezdet kezdetén, sőt jót is tettek, hiszen a kételkedés, a gondolkodás és az informálódás igényének erénye mindig hasznos és gyümölcsöző (itt szó szerint, höhö) társ, így valószínűleg a nyughatatlanságom is nagyban rásegített arra, hogy a cicás élményeimtől függetlenül is lassan, de biztosan kikössek ennél az életformánál.

Szóval köszönöm, Trish! (:

 

Aki szintén megcsinálta a feladatot: